Zombori Városi MúzeumA régészeti osztály négy gyűjteménybe osztott ingó régészeti javakból áll, amelyek folyamatosan bővülnek az Északnyugat– és Délnyugat–Bácska területéről származó új tárgyakkal. A tárlat időrendi kerete a mezolitikumtól az új századig terjedő időszakot öleli fel. A tárgyak nagyrészt védőrégészeti feltárásokból, szisztematikus feltárásokból, terepfelderítésből, részben ajándékozásból, vásárlásból származnak.
Zombori Városi Múzeum régészeti gyűjteménye részben a Bács–Bodrog Megyei Történelmi Társulat munkássága (1883—1918), részben az 1945 utáni megújult múzeumi tevékenység idejéből származik. Gazdag régészeti leletanyag gyűlt össze, amelyek a kultúrák és népek dinamikus változásáról tanúskodnak Zombor város, valamint Apatin, Kúla és Hódság községek területén.
A Múzeum őstörténeti gyűjteményében olyan régészeti és csonttani anyagok találhatók, amelyek az élet folytonos időtartamáról tanúskodnak a monolittól kezdődően, a terület legrégebbi mezőgazdasági kultúrájának — a Tárcsó — Körös kultúrának a megjelenéséig, egészen a La Téne korszak utolsó szakaszáig (korai vaskor) és viharos időkről tesznek tanúságot, amikor a rómaiak a Duna teljes szakaszát, a forrástól a torkolatig igyekeztek uralni.
A mai Bácska és Bánát területét az 1—4. századtól különböző szarmata törzsek lakták. Az iráni–délorosz származású szarmaták Bácska területére érkezése jelentős etnikai és gazdasági változásokat hozott. Ezen a területen letelepedve a szarmatákat egyrészt az őslakos dák és kelta lakosság befolyásolta erősen, másrészt a Római Birodalom megpróbálta megvédeni érdekeit, határai kiterjesztésével. A római–szarmata kapcsolatok változatosak voltak, és a gyakori háborúktól az alkalmi szövetséges–zsoldos kapcsolatokig terjedtek a rövid nyugalmi időszakokban, amikor élénk kölcsönös kereskedelem alakult ki, amit a szarmata településeken és nekropoliszokban talált római pénzérmék és egyéb tárgyak is bizonyítanak. E törzsek tömeges beáramlása Bácska és Bánság területére a 2. század közepén következett be, ezért a legtöbb nekropolisz a 3—4. századi időszakról tanúskodik. A települések leggyakrabban a folyók és patakok egykori partjain találhatók. Tartozékként a sírokban leggyakrabban talált tárgyak a nyak körüli gyöngyök, durva és finom textúrájú edények az elhunyt lába vagy feje mellett, bronzhuzalból készült karkötők és láncszemek, torques (bronz vagy ezüst drótból, nyitott végekkel), általában zománccal díszített fibulák (többnyire tányérszerű), melyeken változatos színek, geometriai és zoomorf díszítések találhatók. A szarmaták tárgyi kultúráját a Bajmok, Nemesmilitics, Bácskeresztúr, Verbász, Kúla, Őrszállásnál feltárt sírokban leggyakrabban előforduló tárgyak tükrözik.
A középkori gyűjtemény a 4. század közepétől a 19. század elejéig terjedő anyagi kultúra tárgyait tartalmazza, amelyeket a különböző nekropoliszokon és a középkori települések részben feltárt egyes épületeiben végzett régészeti ásatások során gyűjtöttek. A gyűjtemény aktív régészeti, antropológiai és archeozoológiai tárgyak nagy repertoárját tartalmazza, emellett nagyszámú terepleltári tárggyal és tananyaggal gazdagodott.
A középkori régészeti tárgyak funkciójukat és alapanyagukat tekintve sokrétűek, a kutatott nekropoliszok fennmaradt sírleltárának részét képezik, vagy falusi anyaghoz tartoznak. A legelterjedtebb anyag a kerámia, a különféle kézzel vagy korongon készült edények mellett gyakori anyagok a kerámia orsó örvek, pipák, olvasztótégelyek stb. A fémből készült tárgyak kovács– és ötvösműhelyek termékei, amelyek külön ékszer–, szerszám–, fegyver– és lófelszerelés–gyűjteményekre oszlanak. Külön régészeti egységekben jelennek meg a csontból és szarvból, üvegpasztából, üvegből és féldrágakövekből készült tárgyak.
A numizmatikai gyűjtemény része az érmegyűjtés hosszú éveken át történő hagyományának, Dr.Frey Imre 11.142 érméből álló hagyatéka 1952–ből különösen gazdag és reprezentatív numizmatikai gyűjteményként állított össze. Ma több mint 20.000 tárgyból áll, azaz 11.326 leltározott érmével és körülbelül 6.500 numizmatikai tananyaggal rendelkezik.
